A rendszerváltozás utáni várossá avatások Magyarországon

Abstract

A rendszerváltás fordulópontnak bizonyult az urbanizáció folyamatában is hazánkban. 1990 után ugyanis ugrásszerűen megnőtt a városok száma, és ezzel párhuzamosan jelentősen megnőtt a városi lakosok aránya is. Mindez összefügg a várossá nyilvánítás törvényi kereteinek megváltozásaival is. Az 1999. évi önkormányzati szabályozás objektív és szubjektív feltételeknek is teret enged a várossá avatásnál. Az új városok területi megoszlása azonban rendkívül egyenlőtlen, és tovább növeli a szakadékot a kevésbé városodott és az átlagnál jóval urbanizáltabb megyék között. Különösen jelentős az új városok száma a Budapest környéki agglomerációban; ezek a települések a várossá avatás óta is jelentősen növelték népességüket, többnyire a főváros rovására. A szuburbanizáció azonban nem feltétlenül nyugat-európai mintára játszódik le Magyarországon.