Az agilis módszertanok megítélése a beosztottak és vezetők szemszögéből

Abstract

A különböz{\Ho} területeken alkalmazott szoftverfejlesztési módszerek er{\Ho}teljes mértékben határozzák meg a vállalatok alapvet{\Ho} m{\Hu}ködését. Mivel az információs társadalomban felértékel{\Ho}dött a szoftverek szerepe, így elmondható, hogy jelenleg radikális változásoknak vagyunk tanúi, amelyek kihatással vannak a szervezet struktúrájára és vezetésére egyaránt. A 2000-es évek elején a korábbi klasszikus szoftverfejlesztési modellek mellett ? mint például az úgynevezett vízeséses modell ? a gyorsuló technológiai és piaci fejl{\Ho}désre válaszként megjelent egy új módszertan, az agilis. Ez az irányzat és ennek eszközei (például a Scrum, a Kanban vagy az eXtreme Programming) sokkal inkább koncentrálnak a piaci változásokra, az ügyféllel történ{\Ho} folyamatos kommunikációra, és a visszajelzések alapján a fejlesztés irányának rugalmas kezelésére, mint a korábbi modellek. Ezek bevezetése Magyarországon megközelít{\Ho}leg 5-6 évvel ezel{\Ho}tt kezd{\Ho}dött el, és a legtöbb szervezet még jelenleg is tanulja a módszertanok hatékony alkalmazását. Az agilis eszközök alkalmazása a szervezet egészére kihat, így annak a bevezetését, az implementálás sikerességét, a különböz{\Ho} elemek hatékonyságát a beosztottak és a vezet{\Ho}k másképpen ítélik meg. Jelen cikk ezeket, az eltér{\Ho} néz{\Ho}pontok közötti hasonlóságokat és különbségeket mutatja be agilis szoftverfejlesztéssel kapcsolatos szakmai közösségekben terjesztett kérd{\Ho}íves megkérdezés segítségével.